Akkor ez is érdekes lehet.

Tisztázzunk pár olyan alapvető fogalmat, ami mindenkinek hasznos lehet, ha bármilyen print anyag menedzselése a feladata.

Probléma a színekkel. Nem olyan, ez nem az a kék, az a zöld élénk volt, ez meg tompa. A színek még két LCD-n is teljesen máshogy néznek ki, hát még kinyomva, papíron. Ez tényleg így van, és még csak nem is csodálkozhatunk rajta, hiszen a monitoron megjelenő színek fényszínek, a papíron megjelenők pedig festékszínek. Az előbbit az RGB színtér írja le. Méghozzá a megfelelő (R vörös, G zöld, B kék) színű fények intenzitásával. A nyomdaiparban pedig a CMYK színtér az általános, amit a (C cián, M bíbor, Y sárga, K fekete) alapszínekből nyerünk, és az adott szín telítettségét méri %-os arányban. Itt telítettségen a raszterpötty méretét értjük, hiszen nincs halvány sárgánk, és a raszterpontok mérete határozza meg, az adott alapszín mennyire dominál.

A következő fontos kérdés bármilyen kiadványnál a nyomás technológiája. Alapvetően elmondhatjuk, hogy méret és példányszám függvényében kell eldöntsük, hogy digitális, vagy offset technológiát választunk. Leginkább CMYK színtérben, tehát 4 szín nyomásban gondolkodva általában 5-600 példányig a digitális is megfelelő, e felett már inkább a hagyományos nyomdagép a költséghatékonyabb. Azért ez függ a kiadvány méretétől is, általánosan íves digitális gépen SRA3 a legnagyobb nyomható méret. Az is előfordulhat, hogy az anyag direkt színeket tartalmaz, ami általában nem nyomható ki pontosan a CMYK színtérben. Ekkor mindenképp a hagyományos offset technológiát kell válasszuk.

Direkt szín: A szín a papíron nem az alapszínek raszterpontjainak keveredéséből képződik, hanem a nyomdaképet festékezzük fel a kikevert színnel, ezt nyomjuk a pappírra.

A színek meghatározására a nyomdaiparban a Pantone skálákat használjuk, a Process skála a CMYK nyomáshoz, a Spot skála pedig a direkt szín nyomáshoz nyújt támpontot.